Körülbelül az 1990-es évek közepe óta foglalkoztat a MI, a Mesterséges Intelligencia kérdésköre és azóta a legkülönbözőbb programozási nyelvek alkalmazásával bontogattam a szárnyaimat ezen a területen. Nem kellett sokat várni, hogy megjelenjen a Python, a csoda. Ha már akkor a kilencvenes évek elején volt valódi object oriented programozási nyelv, az Ő volt! És az is maradt. Már akkor is szinte csak a vaslóra nem lehetett telepíteni és futtatni rajta, nem volt sem interpretált ("futtatható" .pyc), de nem volt kompilált sem. Magába zárta a Java minden előnyét, tartozott/zik hozzá egy "virtuálmasin" ami nem egy interpreter és a Javahoz hasonló bináris pseudó programot kompilál, alkalmas volt már akkor is a "C"-t magába foglalni (Cyton) , beépülni (már akkor a Javába - Jyton) és kész GUI fejlesztésre alkalmas libreryvel is rendelkezett (Tcl/TKinter), és ott volt a PIL, ami akkor tényleg csodának számított. De az egyik legnagyobb erőssége az array-kat "helyettesítő", tömbökhöz, asszociatív tömbökhöz hasonlító, máshol addig nem látott csoda fegyvere, a Dictionary. Ezutóbbiból később született valami hasonló cross-tecnology megoldás, bár az leginkább a rendszerek közti adatátvitel igényére született meg, az amit ma JSON-nak hívunk és vártunk rá kb 10 évet és persze ez is "csak valami hasonló". Mégis, annak ellenére, hogy a GOOGLE pythonban fejlesztette keresőmotorját a nagy szoftware cégek idegenkedtek tőle. Emlékszem, annak idején egy olaszországi vezető IT cég technikai igazgatójaként, talán szószerint vért izzadtam azért, hogy a pythont, és mint ilyen egy open-source technológiát, bevezethessek a fejlesztési fegyvertárunkba. Az akkor káromkodásnak tünt. Bár addigra már a linux distrók mindegyikke natívan nem csak tartalmazta, de használta is a pythont, mégis még 2009-ben is a szaklapokban a fejlesztők valahogyan így vélekedtek: 

Forrás: https://prog.hu/tarsalgo/106846/python-jovojelátni

Megjegyzem már akkor hemzsegtek a python IDE eszközök a neten. Érdekes volt akkor megélni az IT világ akkor még megoldhatatlannak látszó igazságtalanságának fájdalmát. Aztán a Mesterséges Intelligenciával, statisztikai rendszerekkel, automatizációval foglalkozó fejlesztő cégek csak-csak elkezdték felismerni a Python erősségeit, meglátták, hogy van support, van tűzerő, van utánpótlás és fejlesztői akarat.

Valamelyik nap  mint egy hű szerető és társ, a múlba tekintő virtuális albumomat lapozgattam. Annak a múltnak, aminek köszönhetően "informatika párommal" a Pythonnal oly' sok és sikeres eredményt értünk el. Lapozgattam és a fenti szaklap TÍZ ÉVES távlatához és jóslatához képest, visszaigazolást kaptam arra, hogy IT-jövőképem nem volt elfogult és elvakult szerelem.

Forrás:https://computerworld.hu/uzlet/drasztikus-atalakulasban-a-bi-269920.html

Ebben a tíz évben (de egészen az "ősidőkre" is vissza tekintve igazából több mint 15 évre) a python részévé vált a Dot.Net platformnak, a web világának, a Windows sem maradt imunis (IronPython) és a python születésekor még csak nyomokban létező, mára fejlett ARM computerek, és egyéb vezérlés-technikai eszközök egyik --ha nem-- fő eszköze és embedded "része" lett (Cimlapképem:Raspberry Pi3). Python átesett több kisebb, és a 2.x-ről a 3.x-re váltás során pár komolyabb ránc-felvarráson, és a félreértett. hs és .bas, .bat fájlokat helyettesítő scripting nyelv világából elérte a programozási nyelvek K2-hegycsúcsát. Az érzelgősnek tűnő vallomást remélem elnézik nekem, hiszen egy programozási nyelv, ami a nevét nem egy tudósról (mint pld. a PASCAL) kapta, vagy nem egy akroníma (pld. BASIC), hanem megalkotója ( Guido van Rossum ) egy komikus csoportról, az értük való rajongása jeléül a Monty Python csoportról nevezte el, akkor még az is lehet, hogy valahol az érzelem "tudat alatt, virtuálisan bele is lett kódolva ebbe a csodába".

Máig féltve örzött kincsem egy olasz nyelven írt tankönyv a Python 2.3 elsajátitására. Piros borítója alapján, úgy hívtam, "La Rossa". Emlékszem, képtelen voltam letenni. A könyv bevezetőjében, mint minden hasonló témájú könyvben, elhangzott a kérdés: "Miért éppen Python?". Amikor aztán a nem is annyira költői kérdésre a szerző válaszolt, a legmeghatározób válaszok egyike az volt, hogy "Mert szorakoztató". És ennyi év és közös IT-házasság után is az, pedig ez a legkisebb erénye.